Végső kiáltás
Fullasztó forróság, füstfelhők árnyékát
Megszoktuk, nem tűnik fel
Kit érdekel
Tarkón lőtt, torz földünk
Vérében megfürdünk
Morzsáit éljük most fel, hogy a tűzben égjen el
Végig nézhetném, de én ordítok!
Végső kiáltás, ütött az óra
Állj meg egy szóra, várj
Hasztalan az imádság
Ha nem lesz holnap, hiába szóltam
Mindegy már
Pedig megfordíthatnánk, csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás
Úgy félek, késő már
Nézünk majd mind árván
Hálátlan kisgyermekként
Ha az élet véget ér
Ezen a földön, ami felnevelt
Féltőn óvott, átölelt
Alig maradt sértetlen rész
Ereiből dől a vér
Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a nap
Végignézhetném, ahogy végleg lemegy a nap, csendben
Végignéztheném, de azt biztos nem hagyom, én inkább ordítok!
Végső kiáltás, ütött az óra
Állj meg egy szóra, várj
Hasztalan az imádság
Ha nem lesz holnap, hiába szóltam
Mindegy már
Pedig megfordíthatnánk, csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás
Ha a sötétség markába zár
Vakon felfaljuk egymást
Kövesd a fényt, hosz tisztán láss
Ha együtt, egyszerre lépnénk
Egy irányban, egy célért
A múltnak hátat fordítva, készakarva
Egy másik út mentén, biztos volna remény
Végső kiáltás, ütött az óra
Állj meg egy szóra, várj
Hasztalan az imádság
Ha nem lesz holnap, hiába szóltam
Mindegy már
Végső kiáltás, ütött az óra
Állj meg egy szóra, várj
Hasztalan az imádság
Ha nem lesz holnap, hiába szóltam
Mindegy már
Pedig megfordíthatnánk, csak rajtunk áll
Ide kevés lesz most egy sóhajtás