LéleKzet
Van az a pont, mikor végre elhagyom
Minden bajlós gondolatom
S kicsit elrugaszkodom, súlytalanul
Vagy menekülök, ha a mécses eltörött
Hogyha villámlik, dörög
S éjjel vissza úgyse jövök, céltalanul
És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után
A lélekzet, mi felszabadít
A föld alól, föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts
Érzem tisztul már az ég
Szemem lehunyom, és csak arra gondolok
Vajon lelkem hol bolyong
Végre tényleg ellazulok, súlytalanul
Vagy megszököm, hogyha megfojt börtönöm
Ha a kínzó vágy gyötör, testem nem vár nem görcsöl,
Elszabadul
És hogy hajnalban hol tör rám
Az a tűző napsugár
Szinte majdhogynem mindegy
Kell minden vihar után
A lélekzet, mi felszabadít
A föld alól, föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts
Érzem tisztul már az ég
Egy lélekzet, mi felszabadít
A föld alól, föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts
Érzem tisztul már az ég
Kell minden vihar után
2x
A lélekzet, mi felszabadít
A föld alól, föl a mennyekbe hív
Ott hidd el jó, nem kell félts
Érzem tisztul már az ég
Ott hidd el jó, nem kell félts, érzem tisztul már az ég